Multi, hipermarket és a többiek. Csúnya szavak, egyre csúnyábbak a magyar nyelvben. Az évek alatt ők lettek a bűnbakok számtalan területen, ami miatt most rossz itt Magyarországon élni. Nem is kívánom bűneiket kisebbíteni, tudjuk, hogy számtalan területen volna mit szabályozni a törvényeknek. Lehetne kezdeni azzal, hogy ne hónapok múltán fizessék ki csak az áru tulajdonosának azt, amit ők már rég eladtak odáig, hogy jobban betartsák a munkavállalók jogait, és ki tudja, ha mindenbe belelátnánk, akkor mekkora sort tudnánk kreálni. Az egyik leginkább elővett dolog azonban az, hogy nem forgalmaznak elég magyar terméket, hozzák a külföldi szemetet, és ezzel tönkreteszik a magyar gazdákat és gazdaságot. Úgy érzem, hogy ez az a mondat, ahol egy kicsit nem árt magunkba is nézni, mert jobban megvizsgálva van javítanivalónk.
Belépek a hipermarketbe, és rögtön ott van előttem az akciós áru. Sajtok, többféle is. A lengyelek gyártják. Azok a lengyelek, akik már 20 éve is idehozták a termékeiket, vagy azt amit be tudtak szerezni. Akkor KGST piacnak vagy lengyel piacnak hívták, melyben a KGST véletlenül sem volt azonos az eredeti KGST-vel. Ezek a lengyelek már akkor is tudtak valamit, most is itt vannak rengeteg termékükkel. Itt van ez a sajt. 900 Ft/kg, és ezt ennyiért idehozták, benne van a multi haszna, és még sorolhatnánk. Nem keveset kellett ennek a sajtnak utazni. Ráadásul ez nem is a radírgumi szerű képződmény, ez teljesen jól sikerült, nem spórolták ki belőle az anyagot. Legyünk hazafiasak, kerüljük meg az akciós pultot, és nézzük meg a magyar vetélytársakat. Azt látjuk, hogy ezek legfeljebb 200 km utat tettek meg, de sok százassal drágábbak lengyel társaiknál, nem egy esetben dupla annyit kérnek értük. És ez nem csak az alsó szegmensre igaz. Ahol van magyar alternatíva a piacon, az sehol sem olcsóbb, mint annak nyugati társai. Mondom, nyugati, azaz nem a lengyel, hanem a német béreken dolgoztatott munkás által előállított. A sajtról sajna ennyi, győzött a lengyel, hiszen amúgy sem vagyunk nagyon elengedve anyagilag.
Másik hipermarket. Akciós kávéfőző, 5000 Ft. A dobozon csak hosszas nézelődés után találjuk meg a német feliratok között elrejtett feliratot. Nem Made in China, az már nem divat. Sokkal kevesebben ismerik a PRC-t, inkább ezt tűntetik fel rajta. Ettől még Kínában készült, de nem ezzel a trükkel a naiv vevőt talán sikerül megtéveszteni, hogy mégse kínai árut vett. Mi azonban keressük a magyar alternatívát. Van is, pontosan 2.5 kínai kávéfőző áráért. Igaz első ránézésre jobbnak tűnik, de azért elgondolkodunk, hogy fogja-e bírni 2.5 kávéfőzőnyi ideig. Mégis nem ez válik zavaróvá, hanem az, hogy a két ár között már bőven van választék, és nem csak kínai, de európai gyártmány is. A helyzet megint az, mint a sajt esetében. Az EU kávéfőző is olyan országban készült, ahol azt magasabb munkabérből állítják elő, valahogy mégis olcsóbban jön ki. És sajnos biztosak lehetünk benne, hogy sokan az olcsó kínait fogják venni, és majd ha egyszer jobban megy, akkor talán kicserélik. Ha valaha egyszer jobban megy.
Kávét már főztünk, irány a húspult. A csomagolt áruk között meglátjuk a „békebeli” jelzésű termékeket. Ez nagyjából az jelenti, hogy nem túl olcsón, de legalább olyan termékeket kapunk, ami a csomagoláson belül is az, ami rá van írva. A békebeli jelzőt azért kaphatja meg, mert most extra szolgáltatásként kapunk olyat, ami 20-25 éve természetes volt. Nem jobb a helyzet akkor sem, ha nem csomagoltat szeretnénk. A magyar gazda ugyanis nagy team munka segítségével megtanult úgy füstölni, hogy a termék víztartalma és így súlya jelentősen növekedjen a füstölés alatt. Igaz, ezáltal kicsit főtt jelleget ölt az összes füstölt húsáru, de legalább így változatos fantázianevekkel lehet ellátni, amitől úgy tűnik, hogy ez nem csalás, nem ámítás, csak más. Kiszúrjuk a szemünkkel, hogy van azonban egy császárszalonna, ami szemmel láthatóan egyszerűen ki lett metszve áldozatunkból, felkerült a füstölőre, ahol még némi víz is távozott belőle, és máris a boltban kötött ki. Közeledve rögtön látjuk rajta az okot. Nagy DE pecsét mutatja rajta, hogy ez bizony megint csak nyugati sertés terméke. Ráadásul az ára nem csak versenyképes, de olcsóbb is.
Borral akarunk majd öblíteni, megnézzük azokat. Nem én mondom, hanem a borászok, hogy a magyar bor legnagyobb ellensége nem a külföldi konkurencia, hanem a magyar borász. Az, aki mindenféle címkével pancsokat állít elő, csupán a profit érdekli, és itt nem a kannás borról beszélünk. Palackozott üvegekben, nem is olcsón olyan borokat találunk a polcon, ami nem más, mint a magyar bortermelés szégyene. Nem a bortermelőé, mert itt a legtöbb esetben már csak valamelyik nagy borház nevét látjuk a palackon, mert ha a nevet is kell adni, rögtön óvatosabbak a gazdák. El kell menni egy bortermelő vidékre, a pincéből közvetlenül venni bort, és máris azt tapasztaljuk, hogy a legolcsóbb borok is sokszor magasan verik a drágább bolti társaikat. Mert ezek a borok, nem azok a borok.
Mire is akartam kilyukadni? Nem csak azzal van baj, hogy mások olcsóbban állítanak elő termékeket, akár magasabb munkabérek mellett is. A kulcsot a „békebeli” jelző adja meg számunkra. Voltak és vannak magyar áruk, amelyekben ma sem csalódhatunk. De általánosságban csak akkor jelenthetünk konkurenciát a külföldi termékeknek, ha az önmagában békebeli minőség. Ez nem tesz mást, mint azt, hogy a termék az, ami rá van írva. Már csak azt kell megoldani, hogy a termelő ne akarjon meggazdagodni egy év alatt a termelésből, és így az árakat is sikerül oda igazítani. Akkor a multinacionális élelmiszerlánc nem csak itt fogja a külföldi termékeket önként lecserélni magyarra, hanem a külföldi polcokon is megjelenhetnek a magyar termékek. De csak akkor, ha újra megfelelő művelésre fogjuk a ma oly elhanyagolt magyar termelési kapacitást.
