Lehet hallani, hogy a rendőrség további pénzeszközöket mozgósít traffipaxok beszerzésére, mert szerintük hatékony eszköznek minősül a balesetek számának csökkentésében, ha egyre több gyorshajtót szűrnek ki a forgalomból. A beszerzésről egyet biztosan tudunk, hogy a mai közigazgatási bírságos rendelkezésekkel megtámogatott rendszerben a sebességmérő eszköz beszerzése rentábilis befektetést. A gép megy, filmez, a pénz dől befelé, mellébeszélés nincs. Lehetne ugyan vitatkozni azon, hogy mekkora visszatartó ereje van egy több hónap múlva kézbesített csekknek, nyilván ez erősen pénztárcafüggő is. A 30-40 milliós autóval rendelkező állampolgár betudhatja adónak, a falu végén Trabantjával 68-al száguldozó kalapos öregúr meg majd ír rá kérvényt, hogy részletekben fizethesse ki. A lényeg, hogy a pénz megjelenik a számlán, és közben azért sebességcsökkentő ereje is van valamilyen szinten. A kérdés az, hogy néhány eszeveszett autóst leszámítva mennyire játszik szerepet egy balesetben a gyorshajtás, és mennyire az utak túlterheltsége és minősége. A németek erről egészen mást gondolnak, mint mi. De most a gyorshajtás mellett vegyünk elő egy-két másik balesetveszélyes közlekedési szokást, azt, amikor valaki szabálytalanul és/vagy lassan közlekedik.

Nagyvárosokban, ahol többsávos közlekedés van, például három sáv, ott jellemző, hogy például 70 km-es sebességkorlátozás mellett az autósok rendre 50,60,70 km-es sebességgel közlekednek a sávokban. Mondhatná valaki, hogy ez jó, csak hozzá kell tenni, hogy fordított rend szerint. Azaz a legbelső sáv halad lassan, és a külső gyorsan. És ez nem csak azért van, mert mindenki tolakszik a belső sávba, fittyet hányva arra, hogy mi volna a közlekedés módja, hanem azért, mert sokan úgy gondolják, hogy nekik jár a belső sáv, és ott joguk van akármilyen lassan közlekedni. Így egyáltalán nem zavarja a középső sávban 50-el haladó autóst, hogy előtte már 200 m-en kiürült az út, és jobbról-balról mindenki elmegy mellette. Már amikor tud, és nem 2-3 autós végzi egyszerre ugyanezt a hadműveletet párhuzamosan haladva, lehetetlenné téve az előzést. Az már csak hab a tortán, hogy a kamionosok és kisebb teherautósok is beszállnak a versenybe, és cseppet sem érzik zavarónak, hogy őket is jobbról előzik. Autópályán néha ugyanez, annyi különbséggel, hogy a sebességet mutató számok mások. Ami érdekes, hogy egy ilyen forgalmi helyzetbe betekintve a 70-el szabályosan haladó autós tűnik az őrültnek, amint cikázik egyik sávból a másikba, mert ő egyszerűen a megengedett sebességgel szeretne haladni. Amennyiben mégis baleset lesz, mégis ő lesz a száguldó őrült, aki a hibás volt.

Van azonban egy másik típus is, őt nevezzük el „konstans 70”-nek. Ő a túlzsúfolt főútvonalainkon közlekedőknek és az ott lévő falvaknak és városoknak a réme. Vannak ugyanis autósok, akik kényelmesen sétakocsikáznak, például a 4-es számú főúton péntek délután úgy, hogy a kilométeróra mutatója beragadjon a 70-es pozícióba. Nem zavarja őket az sem, hogy mögöttük már hosszú kocsisor gyűlt fel ideges sofőrökkel, úgy érzik nekik biztonságosabb ezzel a tempóval haladni, főleg azért, mert közben szeretnek néhány telefont is megejteni. Mondhatjuk, hogy azon kívül, hogy idegesítő, neki joga van ennyivel haladni. De amikor a nagy forgalomban az az autós, aki nem néhány városnyira utazik, hanem több száz kilométerre, megelőzi, akkor megint ő kerül a száguldozó őrült szerepébe, mert ilyen iszonyatos szembeforgalomban miért előz valaki? Az autósunkkal azonban még egy probléma van. Az ő sebességmérőjének 70-et kell mutatni, és ebből nem enged akkor sem, ha belterületre ér. Ott ugyanezzel a tempóval száguld tovább. Talán azt is hiszi, hogy így a legoptimálisabb az autó fogyasztása, függetlenül attól, hogy ezzel a Suzukit lehet 5 liter alatt tartani, vagy a méretes terepjárót 10 alatt. Így őt ott sem lehet megelőzni, csak egy nagy számot tartalmazó sárga csekk megkockáztatásával.

Ez mindössze két kiemelt példa. Félreértés ne essék, gyorsan hajtani, ittasan vezetni, nem betartani a KRESZ bármely pontját közlekedés szempontjából veszélyes dolog, és itt mindenki több ember életét kapja a kezébe, jogos elvárás, hogy annak megfelelően viselkedett. Mégis látható, hogy a kiemelt bűnökön kívül vannak olyan elemek a közlekedési kultúránkban, amik adott esetben éppen olyan veszélyesek lehetnek, csak ennek ellenőrzési nehézségei miatt nagyon nehéz fellépni ellene. Egyszerűbb nyomdai méretekben nyomni a csekket, melyre automatikusan odakerül az összeg. Igaz, csak dedikált és kiemelt közlekedési bűnökért. A többi nem érdekes, a statisztika így is javul.