Közeledik a választás, az ígéretek olyan mértékben jönnek, hogy Petőfi sorai jutnak az eszünkbe A Tiszánál című verséből: „Zúgva, bőgve törte át a gátot, El akarta nyelni a világot!”
Az MSZP honlapján olvasható a legújabb ilyen, miszerint legyen mindenkinek net, méghozzá alanyi jogon. Baja Ferenc a következőkkel indokolja a felvetést:
„az internet olyan közmű jelenleg, mint régebben a vasút volt, e nélkül Magyarország nem lehet sikeres, mi több, rövid időn belül le fog szakadni, hiszen nem fogunk tudni lépést tartani a világ többi országával, illetőleg a kommunikáció is korlátozott marad.”
A tervek szerint a mindenkori minimálbér 3%-ka lenne az ár, amiért bármely magyarnak internethez kell jutni, méghozzá legalább 1 Mbit-eshez. Függetlenül attól, hogy hol lakik, legyen az nagyvárosi panelrengeteg közepe, vagy valamely völgyben lévő eldugott falu legutolsó kicsi háza.
A nyilatkozat eleve magában rejt egy csúnya öngólt, méghozzá a vasút említésével, hiszen pont a mostani megszorító intézkedések következményeként zárult be sok vasútvonal Magyarországon. Igaz, Baja megfelelően teszi meg a nyilatkozatát, és hangsúlyozza, hogy „mint régebben a vasút volt”. Azaz ma már internetezni kell, hogy tudjon az ember, de közlekednie már közel sem annyira szükséges? De lépjünk túl gyorsan ezen a kis apró bökkenőn. Nézzük meg inkább a felvetést több oldalról.
Egyrészt az egész ötlet a spanyolviasz újbóli felfedezése. Ugyanis némi megkötéssel a fenti ár/sebesség kombinációban a legtöbb helyen ma is hozzá lehet jutni internet eléréshez, ha más nem mobil hozzáférésen keresztül. De tény és való, hogy vannak helyek, ahol nincs GPRS-nél nagyobb sebesség, és helyben nem is érhető el semmilyen alternatív szolgáltató sem. Ez nem is várható el, hiszen egy mindentől távol lévő tanyaközpontba senki sem fog 10-100 milliós beruházásból kábelt fektetni, hogy utána kiszolgáljon 10 családot szélessávú internettel. Sokszor ezekre a helyre még a kis mikrohullámú szolgáltatók sem visznek szolgáltatást. De azt ugye nem gondoljuk, hogy tényleg meg kellene bárkinek – akár az államnak is – finanszírozni azt, hogy ha valaki mindentől távol lakik, akkor is elérjen hozzá a kábel vége, és iszonyatos sebességgel ömöljenek ki rajta a bitek?A másik probléma ezzel a „netet mindenkinek” felvetéssel az, hogy mi is indokolja ezt. Az ok így fogalmazódik meg: „Az elektronikus közszolgáltatások így elérhetőek lesznek mindenki számára, mely idővel a papír alapú infrastruktúra kiváltásához vezethet, hiszen állami oldalról az ügyintézés amúgy is kötelezően elektronikus formában zajlik.” Ez valóban így is van. Mára például minden egyéni vállalkozónak kötelezővé vált, hogy például az APEH felé bevallásait elektronikus úton nyújtsa be. Ez nyílván nem is okoz gondot a fővárosban dolgozó informatikusnak, neki könnyebbség is, hogy nem kell a postán többet órákat sorban állnia. Nem mondható el ugyanez egy kicsi faluban dolgozó cipészről, aki nem csak nem használt még életében számítógépet, de nem is akar soha, így neki ez olyan plusz nyűg, amiről annyit tud, hogy most akkor ezért is plusz pénzt kért a könyvelő. (Ezúton elnézést a cipészektől, hogy pont az ő szakmájuk lett kiemelve példaként). Azaz mi, mint állam oda akarjuk adni az eszközt az állampolgárnak, amely eszköz szükségességét mi magunk idéztük elő. Ehhez elég fura dolog hozzácsapni alanyi jogon járó szolgáltatást, amiért mégis fizetni kell.
Tény, hogy van még mit fejlődnünk az információs társadalom terén. Az is igaz, hogy vannak országok, melyek kormányai komoly pénzt fektettek informatika infrastruktúrába, és ez számukra kiváló befektetésnek bizonyult később. Magyarországnak azonban még nagyon sok más területen szüksége van fejlődésre, amely fejlődések automatikusan magukkal hoznák azt, hogy növekedjen az internet lefedettség. Lépjük meg ezeket, és akkor látni fogjuk, hogy a mostani kérdés már nem is lesz az.
